Mottó:

„Képes mások érvelésének összefoglalására, értékelésére és figyelembe vételére, meghatározott álláspontok cáfolására, véleménykülönbségek tisztázására, valamint a saját álláspont gazdagítására.” (Történelem kerettanterv, 2012.)

A történelem kerettantervben a Rendszerváltozás témaköréhez kapcsolódó nevelési-fejlesztési célok között található a fenti mondat, amelyet metodikai cikkem mottójául választottam. A történelemoktatás kiemelten fontos célja a szövegértés, a kritikai gondolkodás és a vitakultúra fejlesztése, a különböző álláspontok megjelenítése, értelmezése, értékelése. Az osztálytermi viták ideális terepet biztosítanak e célok eléréséhez.

Azért ajánlom a vita alkalmazását, mert képességfejlesztő, forrásközpontú, kontroverzív[1] és a tanulói motiváció szempontjából is kiemelkedően fontos eszköz.

A történelemtanítás elismerten fontos célja a diákok támogatása abban, hogy identitásukat megerősítsék és a közösséghez való tartozást megéljék. Az emberrel egyidős a beavatás a közösség „szent történetébe és szent titkába”[2]. Ez csak az elbeszélés-központúság stratégiája nyomán történhet meg a mai iskolai keretek között – annak a meggyőződésnek az alapján, „hogy az ember csak azt tudja hasznosítani a történelemből, amit képes elbeszélni. Másképpen fogalmazva: a múlt csak a történelmi elbeszélés révén orientálja az egyént vagy formálja annak identitását.”[3] Ugyanakkor a történelmi narratívák megismerésének kritikával kell társulnia, aminek három fő feltétele a multiperspektivitás (többszempontúság), a „művelt beszélgetés” és az egyes szereplők helyzetével való azonosulás képessége (empátia).[4]

Minden stratégiai átgondoltság is kevés lehet azonban, ha a diákjaink érdektelenek, motiválatlanok. A tanulói motiváció akkor erősödik, ha a diákok hisznek abban, hogy amit tanulnak, értékes, sikerélményt hozhat számukra, megéri az erőfeszítés, amelyet befektetnek, úgy érzik, hogy tagjai a tanuló közösségnek, és hitelesnek találják a tanárukat.[5]

A tantermi viták közül az ún. „akvárium módszer” képes lehet ezen kritériumok teljesítésére: létrejön a közös narratíva, a művelt beszélgetés, nő az empátia, erősödik a közösség, a tanulói részvétel növeli a feldolgozott téma értékét, az eredményes vita biztosítja a sikerélményt. Ezt nemcsak a vitaformát rendszeresen alkalmazó tanárok tanúsítják, hanem az iskolai tanviták emlékezet homályába vesző hagyománya is. Vitákat ellentmondásos témák tárgyalásakor érdemes alkalmazni. A résztvevők előzetes felkészülését hatékonyan segítheti az egyéni kutató munka vagy egy aktuális olvasmány. Az eljárást az alábbiakban ismertetjük.

A Történelemtanárok Egyletének „Tényleg” portálja „Cáfolós” rovatában a rendszerváltás vitatott mozzanatait kívánja kontroverzív módon, állítások és cáfolataik sorozatán keresztül bemutatni:

• Az oroszokat haza kellett küldeni
• A rendszerváltás egy titkos elvtelen paktumra épült
• Az új pártok hemzsegtek a volt ügynököktől
• Az MSZMP be akarta vetni a Munkásőrséget 1989-ben
• Legenda a korai SZDSZ és a korai FIDESZ testvéri viszonyáról
• A kormánybuktató taxisblokád legendája
• A jóvátétel teljesen elmaradt
• A régi rend erői megakadályozták a bűnösök megbüntetését

A téma feldolgozásának időkeretei nem teszik lehetővé, hogy a tanteremben ezek közül akár néhányat is érdemben tárgyalhassunk, maguk az állítások és a hozzájuk rendelt cáfolatok mögött rejlő történetek, dilemmák azonban helyet kaphatnak akár egy általános iskolai történelemórán is. Érdeklődő diákoknak érdemes ezt az oldalt a figyelmébe ajánlani. A legnagyobb szolgálatot azonban a gyakorló történelemtanárok számára teszi, amikor a tudományos vita érv- és eszközrendszerével látja el őket a felmerülő kérdések és kétségek szakszerű kezeléséhez.

Egy kis kitérőt téve érdemes és fontos az „asztalra tenni” a legendák keletkezésének kérdését. Ez akár egyetlen téma megvitatásakor is teljes összetettségében mutatkozhat meg. Vizsgálhatjuk, hogy a győztesek vagy a vesztesek nézőpontját mutatják-e be, mely egyéni perspektívák, csoportérdekek érvényesülnek bennük, ideológiai alapon íródtak-e, és milyen egyéb tényezők járulhattak hozzá kialakulásukhoz. Nehezíti a legendákkal való „megküzdést”, hogy általában könnyen „fogyaszthatók”, bennfentesnek tűnő információkat, féligazságokat hangoztatnak, szemtanúkra, szakértőkre hivatkoznak. Ugyanakkor nem tartalmaznak perdöntő bizonyítékot; a fogalmakat nem megfelelően használják, felcserélik, behelyettesítik; az eseményeket egyszempontúan értékelik; az elnyomott, méltatlanul elhallgattatott közösséghez tartozás élményét adják. Veszélyt jelent a hamis mítoszok néhány közös jellegzetessége: az önfelmentés, a felelősség áthárítása, a bűnbakkeresés, a múltba fordulás. A mítoszok ugyanis létező lelki szükségleteket elégítenek ki, és bárki számára könnyen emészthető formában tálalják őket.Az iskola pedig nem vesz tudomást róluk, nem ismeri fel, nem veszi figyelembe létezésüket, és hiányoznak a megküzdés lehetséges eszközei is: módszerek, eszközök, keretek, idő, motiváció, segédanyagok stb.

A vita

Az osztálytermi vitamódszer, amelyet a rendszerváltozás legendáinak feldolgozásához javasolok, az egymással ellentétes narratívák ütköztetése mellett lehetőséget ad egy közös narratíva kialakítására, miközben a diákok végig a saját álláspontjukat képviselhetik. Mindenki abban érdekelt, hogy a vita a résztvevőket közelebb hozza a jelenség megértéséhez, az ellentétes vélemények létének magyarázatához, az érvrendszerek logikájának feltárásához. Ebben a helyzetben nem valamelyik állítás fog győzedelmeskedni a másik felett, hanem az egész közösség nyer azzal, hogy érvekkel operál érzelmek helyett, hogy egymás véleményének a meghallgatása, a logikus érvelés, az érvek, a bizonyítékok közös értékelése, az értékelés szempontjainak összehangolása válik értékké a résztvevők szemében. Végül ez lesz a közös siker.

A mellékletben javasolt vitamódszer talán a magyar módszertani szakirodalomban bevett névhasználattal az ún. „akvárium módszerként”[6] ismert formátumhoz áll legközelebb, annak egyfajta változata. Ezt a módszert akkor érdemes a rendszerváltozás feldolgozásakor alkalmazni, ha magát a módszert korábban is alkalmaztuk, mivel már a rendszerváltozás témája is több szempontból kemény diónak bizonyul a történelemórán. Csak néhány ezek közül:

• A diákok számára a rendszerváltozás kora már ugyanolyan régmúltnak számít, mint akár a világháborúk kora, de a korszakkal kapcsolatos műveltségtartalmak kevesebb csatornán keresztül érik el őket, mint más, népszerűbb korszakoké („nem érdekes”).
• A diákok szülei számára a rendszerváltozás a jelen és a múlt határán helyezkedik el, és ellentétes értékelést hozhatnak magukkal otthonról.
• A kortársak emlékei és a tudományos interpretáció között jelentős lehet az interferencia.
• Túl sok a forrás, ugyanakkor hiányoznak is lényeges források.
• Több meghatározó szereplő jelenleg is magas rangú állami vezető vagy közéleti személyiség.
• Az események interpretációjában fontos szerepet játszik, hogy az a győztesek vagy a vesztesek szempontrendszeréhez kíván-e igazodni.
• A tanárok közül sokan személyesen is aktív résztvevői vagy szemtanúi, érintettjei az eseményeknek, ami megnehezítheti számukra az objektív, elemző pozíció felvételét.

Hogyan viszonyulhatunk történelemtanárként a történelmi mítoszokhoz és legendákhoz?[7]

• Ismerjük (meg) ezeket és törekedjünk a megértésükre. Készüljünk a váratlanra! Számos jó lehetőség közül kiemelendő a tanárbarát segítséget nyújtó tenyleg.com honlap.
• Nem vállalkozhatunk arra, hogy minden egyes történelmi tévképzetet részleteiben megismerjünk és cáfoljunk. Egyrészt azért, mert erre se időnk, se mentális erőnk, másrészt azért, mert ha túl nagy figyelmet szánunk ezekre, akkor a figyelmünkkel egyúttal fel is emeljük azokat. (Egyes legendák terjesztőinek nincs is más szándéka.)
• „Nincsen királyi út”: a tudományos kutatás valóban sok esetben nem adott még egyértelmű választ minden kérdésre, illetve ezek a válaszok nem jutottak el az oktatásba”.[8]
• Vegyük mindig komolyan a gyerekek felvetéseit, és válaszoljunk azonnal, ne engedjük el a fülünk mellett, ne is torkolljuk le őket.
• Tisztázzuk a forrást! Mutassunk rá, hogy melyek egy (digitális) információforrás hitelességének feltételei![9]
• Hívjuk fel a figyelmet az érvek hiányára vagy hiányosságaira! A „tenyleg.com” honlapján a cáfolatok egyik legfontosabb érve: a bizonyítékok hiánya, azaz a legendáknak hiányzik a ténybeli alapja, az állításokat igazoló forrás, tudományos igényű feldolgozás.
• Mutassunk rá az érvelés hibáira, hiányosságaira! Sokat segít ebben a „Te érvelési hibád” honlap.[10]
• Beszéljünk a tudományos kutatás módszeréről, de ne menjünk a részletekbe, mert az felesleges, sőt káros is lehet.[11]
• Ellenőrizzük/Ellenőriztessük, hogy nem olyan állítással vitatkoznak-e az „alternatív forrásaink”, amely el sem hangzott! Ez egyszerű kereséssel megoldható.
• Dolgozzunk fel közösen néhány kiválasztott tévtant az órán!

Felkészülés és a vita megszervezése

Akkor érdemes ezt a vitát megrendezni, ha az osztályban tartottunk korábban hasonlót, és a diákok jártasságot szereztek az osztálytermi viták módszereiben. Különösen akkor kell erre időt fordítani, ha egy vagy több tanulónk érdemben felvet hasonló kérdést, és úgy látjuk, az egy tanórányi ráfordítás és a külön felkészülés hasznos a diákjaink számára, valamint legalább 5-6 tanuló hajlandó a többletmunkával járó felkészülésre.

Ha eldöntöttük, hogy vitát rendezünk, válasszuk ki a legmegfelelőbb témát, és szervezzük meg a vitatkozó kör tagjait. Szánjunk rá 10 percet, hogy tisztázzuk velük a vita célját, bocsássuk rendelkezésükre az ajánlott olvasmányt (jelen esetben osszuk meg a kiválasztott cikk címét és url-jét), a vita szabályait, és akár a tanári megfigyelési és értékelési szempontokat is. A vitára való felkészüléshez használják pl. a tenyleg.com portál írásait. Ezekhez a tanárnak a cáfolt álláspontot alátámasztó cikket is érdemes ajánlania, amelyet kellő alapossággal és érzékenységgel kell felkutatni, hiszen itt érzelmekkel (is) átitatott narratívákkal állunk szemben.

A kérdések megfogalmazása

Felmerül a kérdés, hogy ha a honlap cikkei alapos és szakmai cáfolatot adnak a legendákra, akkor mi lehet a vita témája? Fontos, hogy a feltett kérdésre ne lehessen egyszerű, egyszavas választ, igent vagy nemet válaszolni.

A kérdés indítson

• érvelésre, bizonyításra,
• a legfontosabb bizonyíték kiválasztására,
•  a cikkben felsorolt bizonyítékok, érvek rangsorolására,
• a rangsorolás alapelveinek meghatározására.

A disputák hagyományainak megfelelően fontos a probléma kulcsfogalmainak értelmezése, megvitatása.

Nehézséget jelenthet – különösen a történelemtanárok számára – a vita során elfoglalandó szerep. Itt ugyanis még a moderátor feladata is valamelyik diáké. A tanár teendője a vita előkészítése, a vitázók felkészítése, a szakirodalom kijelölése. A vitakérdést a jó képességű diákok is meg tudják fogalmazni, de perdöntő fontosságú lehet a tanár joga az „utolsó vágáshoz” (a vitakérdés végleges megfogalmazásához).

A vita folyamán csak a legvégső, legszükségesebb esetben avatkozzunk közbe, a tanár feladata itt a megfigyelés, a megfigyelések rögzítése, jegyzetkészítés. A vita végén viszont ő lesz a karmester. Irányítja a közös értékelés menetét, meghatározza a megszólalók sorrendjét, és végül övé a zárszó (összegzés, értékelés).

Az óránk akkor lesz sikeres, ha a diákok nemcsak megértik a legendák keletkezésének körülményeit, okait, hanem a tanultakat képesek lesznek mintegy modellként alkalmazni, konvertálni más legendák történelmi hátterének feltárására, annak igényére. Ezzel elérhetjük, hogy a diákjaink ne elégedjenek meg az egydimenziós, leegyszerűsített magyarázatokkal. Másodlagos, de nem kevésbé jelentős hatása ennek a módszernek, hogy a művelt beszélgetés értékét felmutatva, azt sikerélménnyé téve egy újabb tanulási terepet nyit meg a tanulók előtt: az iskolán kívüli beszélgetések számára is gondolatokat szállít. Az eszmecsere, az érvek mérlegelése a kicsöngetés után is folytatódni szokott.

---

---

[1] Kontroverzív: az ellentétes nézetek egyidejű érvényesítése a történelemtanítás tartalmában és módszereiben.

[3] Gyertyánfy András: Az elbeszéléstől a forrásokig, a forrásoktól az elbeszélésig. (LIII.) Új folyam IX. –2018. 1-2. szám, http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu, megtekintés: 2019. 12. 15.

[4] Knausz Imre (2002): Műveltség és autonómia. Új Pedagógiai Szemle, évf. 10. sz. 3-8. http://epa.oszk.hu/00000/00035/00064/ megtekintés: 2019. 12. 15.

[2] Ld. Jakab György hozzászólását a vitában. Egyezzünk ki a múlttal. műhelybeszélgetések történelmi mítoszainkról, tévhiteinkről. Szerk.: Lőrinc László, TTE, Budapest, 2010, 151. o.

[5] Dave Stuart: These 6 Things: How to Focus Your Teaching on What Matters Most. Corwin Literacy

[6] A módszer más megnevezései: „vita-akvárium”, akváriumvita stb.

[7] A felsorolt „jótanácsokat” Mendly Lajos cikke alapján állítottam össze: Mendly Lajos: Legendák, tévtanok a történelemórán In: Egyezzünk ki a múlttal! Történelemtanárok Egylete, Budapest, 2010

[8] Mendly Lajos: Legendák, tévtanok a történelemórán In: Egyezzünk ki a múlttal! Szerk.: Lőrinc László Történelemtanárok Egylete, Budapest, 2010, 199. o.

[9] http://digitall.uni-eger.hu/ megtekintés: 2019. 12. 15.

[10] https://a.te.ervelesi.hibad.hu/ megtekintés: 2019. 12. 15.

[11] A terjedelmes, szerteágazó, sok szakszót tartalmazó magyarázatok elidegenítően, demotiválóan hathatnak a gyerekekre.

[12] Megtekinthető és letölthető itt: https://www.1001tortenet.net/forraacuteselemzeacutes.html

---

Mellékletek:

1. Óravázlat
2. Tanulói tevékenységek
3. Módszerleírás és letölthető értékelőlapok[12]

---

Támogató